2.fejezet
Egy új barát, vagy több?
Következő nap amikor felkeltem valami nagyon jó érzés volt bennem ... Nem tudtam mi az de hagytam nem foglalkoztam vele...Főleg hogy egy idő után el is múlt... Aztán mentem suliba..de pehechemre lekéstem a buszt és ezért sétálhattam. :C Jól indul a nap! :P Egész nap ezen járt az agyam: Vajon miért kért bocsánatot? Aztán beértem az iskolába és a kapuban állt Castiel. Amikor elsétáltam mellette megszólított
-Szió karate csajszi, mi van veled? -kérdezte Castiel mellettem sétálva, kihívóan csillogó szemekkel.
-Szia zaklató, és veled mi van? -mondtam én is kacéran.
-Ne szórakozz velem! Mert kedvem támad csinálni valamit !-mondta felcsillanó szemekkel, amitől bevallom kicsit meg ijedtem!
-Ó, igen, ugyan mit? -mondtam kíváncsiságomat nem titkolva,.
-Mi van, ki szeretned próbálni? -mondta olyan hangon amit nem lehet le írni.
-Attól függ mi az !-mondtam kihívóan, kíváncsian.
-Hm...majd meglátjuk..-felete és... becsöngettek.
És indultunk órára, de nem váltunk el mert egy órára mentünk mindenki csak minket nézett sőt még valakitől azt is hallottam hogy “vajon ezek járnak?”... Ezen gondolkoztam egész végig órán és az után is...végül ki csengettek.Csak ketten maradtunk bent a teremben Castiel és én. A szemem sarkából láttam hogy közeledik és megáll mellettem.
-Találkozzunk iskola után az udvaron, és mondok valamit !-mondta suttogva.
-Rendben.-mondtam erre vidáman.
És kiment az osztályból...Én meg izgatottan vártam a délutánt..
(délután iskola után az udvaron..)
Alig bírtam kivárni a délutánt olyan lassan ment az idő hogy azt hittem örökké ott fogok ülni az órákon, de végül vége lett az utolsó órának is, és már szaladtam is az udvarra... Ott várt rám Castiel a csillogó szemeivel...
-Szió!-köszönt rám.
-Szia -köszöntem vissza,-mit szerettél volna mondani?-kérdeztem kíváncsian.
-Ja, azt majd a parkban, gondoltam hogy ott mondom el.-mondta.
És eszembe jutott hogy akkor Castiel egy randira hívott?
-Ja, okés akkor menjünk! -mondtam izgatottan és már indultunk is! Amikor éreztem hogy a kezünk szépen lassan össze ér...
És akkor hirtelen egy nagyon nagy forróság futott át rajtam és éreztem hogy ugyanazt érzem mint reggel... csak erősebben és sokkal jobb, de míg ezen gondolkoztam már teljesen össze volt kulcsolódva a kezünk...
És így mentünk végig a parkban....aztán oda érve megállt és rám nézett.
Csak nézett és nézett mígnem...
-Azt hittem hogy...-mondtam meg lepődve.
-Hogy meg csókollak?-kérdezte kíváncsi szemekkel.
-Igen...-mondtam kicsit csalódottan mert igen, igenis szerettem volna hogy megtegye...
-És szeretnéd?-kérdezte felcsillanó szemekkel.
-Erre hagy ne válaszoljak
És ekkor...
-Gyere elmondom amit akartam ....-mondta biztatva.
és akkor egyszer csak megcsókolt...
Éreztem ahogy végig fut egy bizsergés a testemen...
-Lenne kedved randizni velem?-kérdezte reménykedve.
-Hááát esetleg...talán...-válaszoltam incselkedve de teljes boldogsággal a szívemben.
-Akkor ezt igennek veszem.-mondta.Szinte érezni lehetett az örömöt a hangjában...
-Na, akkor gyere menjünk haza ....-mondta ő.
És kézen fogva egymás mellet elindultunk..
