8.rész

                    Szülinap, meglepetésekkel

Aznap még otthon.

-Anya!-kiabáltam, sírva. Rosszul voltam, nagyon fájt a szívem tájéka.

-Te jó ég !-mondta anya, miközben beleborultam anya karjába.

-Kicsim, mi a baj?-kérdezte anya, puha lágy hanggal.

És mindent elmeséltem anyának a kezdetektől,a végéig. Leültünk a kanapéra és csak meséltem. Jól esett kibeszélni magamból valakinek aki élt már át ilyet. Aztán mikor megnyugodtam azonnal a telómhoz nyúltam, hogy leírjam a történteket Lillának.

“Kedves Lilla!

Azért írok neked, hogy elmondjam mi történt velem és Zainnal....”

És mindent szóról-szóra leírtam. Azt hogy, hogy szakítottam Castiellel és hogy mit tett Zain csak azért, mert nem volt jelen.Miután dühösen elküldtem a levelet, lefeküdtem aludni, hogy holnap a születés napomon, majd minden rendben menjen...

Aztán mikor felkeltem nem éreztem magamat jobban. :(

-Jó reggelt kicsim! Boldog születésnapot!-simogatott meg anya.

-Szia anya.-mondtam. Szinte fájt minden szó. Azon járt az eszem folyton, vajon ott lesz, vagy már nem érdeklem, vagy most megutált? Olykor egy-két könnycsepp is legördült az arcomon. Anyával leültünk reggelizni. Közben arról beszélgettünk, hogy milyen London. Aztán felmentem a szobámba és lefeküdtem, és egyszer csak megcsörrent a telefonom. Lilla válaszolt az üzenetemre:

“Köszönöm, hogy szóltál! Amint megkaptam a leveledet, azonnal szakítottam Zainnal. Úgyhogy ezzel egyedül maradt. Remélem azért Castiellel kibékültök! ;)”

Azonnal ment rá a válasz:

“Szívesen! Én is remélem, hogy kibékülünk.”;*

Azután csak azon beszélgettünk, hogy “boldog szülinapot”, ezen a témán mentünk végig aztán elköszöntünk egymástól. Anya leszólt:

-Lyn gyere le...-lementem a nappaliba ahol anya állt.

-Igen?-kérdeztem, unottan.

-Gyere elmegyünk! -mondta anya, határozottan.

-Hova?-kérdeztem.

-Bemegyünk a munkahelyemre. -mondta anya.

-Jó-mondtam beleegyezve. Legalább nem folyton Castielen jár az agyam.

Beszálltunk a kocsiba és elhagyva anya munkahelyét meglepődtem.

-Hova megyünk? -kérdeztem.

-Majd meglátod! -és ezzel hagytuk a beszélgetést.

Egy nagy épület előtt álltunk meg. Nem ismertem.

-Hol vagyunk?-kérdeztem.

-Egy klubban.-mondta anya.

Mikor beértünk a klubba hirtelen rengeteg ember ugrott elő azt kiabálva “BOLDOG SZÜLINAPOT!!! És egyszer csak elkezd énekelni egy ismerős hang méghozzá egy nagyon ismerős fiútól, gitározva, énekelve:

Nem emlékszem pontosan mit énekelt, mert végig azzal voltam elfoglalva, hogy nekem szól és, hogy itt van eljött! Végig engem nézett, le se vette rólam a szemét. Mikor vége volt a számnak azonnal lejött és megölelt. Azt kívántam bár ne lenne vége ennek a pillanatnak soha!

-S....sajnálom-mondtam, félénken.

Egy kicsit eltolt magától, de csak annyira, hogy lásson, és ezt mondta.

-Nem kell bocsánatot kérned. Én pont ugyan úgy hibás voltam. Meg kellet volna hallgatnom téged.-mondta és aztán megint megölelt.-Mellesleg -mondta belesúgva a fülembe.-megígértem, hogy itt leszek. Nem? -kérdezte.

-De...-mondtam, boldogan.

Elkezdet játszani a színpadon a banda egy lassú számot. Egyik kedvencemet.

https://www.youtube.com/watch?v=rtOvBOTyX00 (link)

-Felkérhetem egy táncra?-kérdezte Castiel udvariasan.

-Igen.-mondtam, vigyorogva. És elkezdtünk táncolni.

-Szóval, boldog szülinapot.-mondta, mosolyogva.

-....-én erre nem szóltam csak ráraktam a fejem a vállára és táncoltam vele. Jaj az a finom illat, azt akartam, soha se legyen vége.

-Figyelj, engem nagyon nyugtalanít egy kérdés. -mondta Castiel.

-Mi lenne az? -kérdeztem, bár sejtettem mi lehet az.

-Te is... szóval te is szeretted volna ha megcsókol? -kérdezte nyugtalankodva.

-Nem. Én ellenkeztem, és utána le is hordtam, hogy mit képzelt. Tudod én őt nem szeretem .-mondtam, őszintén.

-Nem? Akkor kit szeretsz? -kérdezte egyet pörgetve rajtam, közben nagyokat mosolyogva.

-Hm.... nem is tudom vörös haja van...-mondtam nem befejezve.-miért, te kit szeretsz?-néztem rá.

-Hát barna haja van, és éppen vele táncolok.-kacsintott rám.

-....-annyira zavarba jöttem, hogy nem tudtam erre reagálni.

Megálltunk. Csak néztünk egymás szemébe.Végül egy csókkal válaszolt az összes kérdésemre egyszerre.

Az a csók forró volt. Forróbb mindegyiknél. Ebben a csókban minden benne volt. A szeretete, védelmezése,vágyai. Egy kicsit meg is rezzentem, de nem attól, hogy megcsókolt hanem attól, mennyire szeretem...

                                   7.rész

              Castieléknél \ Most akkor mi van?

Kívülről Castielék lakása nagyon nagy volt, de az csak kívülről. Belül még nagyobb volt. Amikor körbe vezetett azt se tudtam hova nézzek.

-Vedd le a cipődet mert anyum nem bírja ha koszos a szőnyeg.-mondta.

-Várj, nem úgy volt, hogy nincsenek otthon a szüleid?-kérdeztem kicsit dühösen, mert hát nem úgy vagyok öltözve, hogy....na.

-De úgy volt, és most is úgy van.-mondta.

-Te most szórakozol velem?-kérdeztem már nevetve.

-Miért mit csinálsz, ha igen?-kérdezte fél mosollyal.

-Ahh, most megkapod!-mondtam és elkezdtük kergetni egymást, Castiel jól kihasználta a helyzetet, mert ugye én még csak egyszer láttam a ház szobáit, és ezért mindig irányt váltott amikor már pont elkaptam volna. Végül a szobájába érve lefeküdt az ágyára.

-Áhá, most megvagy!-kiáltottam lihegve. De megbotlottam egy...miben is?..mindegy..a lényeg, hogy ráestem.

-Na most aztán tényleg megvagyok!-mondta nyugodt puha hangon és közben végigsimította a combomon a kezét, amitől erősen kirázott a hideg. Én csak pirultam. Úgy akartam, hogy   csináljon még ilyeneket. Csinált is! Először felém hajolt és elkezdett csókolni.

-Három nap múlva lesz a szülinapom!-mondta suttogva.

-Tudom. Nekem meg holnap! -mondtam vidáman.

-Tudom. És mit kérsz?-kérdezte kíváncsian.

-Csak azt, hogy ott légy!-mondtam mosolyogva.

-Hát ezt garantálom.

-Ennek örülök.-mondtam, és adtam neki egy puszit.

Aztán felültünk és egymást néztük egy darabig. Aztán egyszer csak megszólalt a telefonom. Felvettem és láttam, hogy Zain az. Ezt írta:

                              “Szió,Lilla nincs itt mert kiment apukájához. Van kedved találkozni? Már rég                              beszélgettünk. Z.”

-Ki az?-kérdezte kíváncsian Castiel.

-Ja, csak egy régi ismerős.-mondtam vállat vonva.

-Bővebben?

-Mondom senki!-mondtam nevetve.

-Na, hadd nézzem azt a senkit!-mondta és kikapta a kezemből a telót, és jó magasra tartotta.

-Hé, na add vissza!-mondtam kiabálva és nevetve.

-Mindjárt.-azzal még magasabbra tartotta én meg képtelen voltam belátni fölösleges harcolnom, erősebb, és semmi olyat nem olvashat ami titok lenne előtte.

-Ki az a Z?-kérdezte kicsit féltékeny hangon.

-Mondom, ismerős a múltból.-mondtam és megsimogattam a mellkasát.

-Na jó de elmész vele randizni?-kérdezte már idegesen.

-Neeeem! Dehogy is! -mondtam kicsit hangosan.

-Akkor?

-Mi van féltékeny vagy?-kérdeztem ici-picit nyávogva.

-Nem, na jó kicsit mert azért mégis csak járunk.-mondta.

-Ez nem randi, de ha gondolod gyere te is! Én annak csak örülnék.-és azzal kivettem a kezéből a telómat.

-Jó, akkor menjünk.-mondta és már fel is kelt az ágyról.

-Jó. -lepődtem meg

El is indultunk, Castielt nagyon érdekelte Zain. Nem vártam, hogy így fog reagálni. Végül megérkeztünk a parkba, ahol Zainnal végül megbeszéltük a találkozót.

-Szia Lyn!-jött felém és megöleltük egymást.-Lyn ki ez a személy?-kérdezte Zain, fintort vágva.

-Castiel, tudod .....-folytattam volna ha Castiel nem vág bele.

-Járunk.-mondta Castiel határozottan.

-Jártok?!?-kérdezte nagyon meglepődve.-Ez igaz?-kérdezte felém nézve.

-Igen, miért, baj?-kérdeztem, nem értettem mit jelentsen ez...

-Oké, akkor elmenne a ki is? Castiel igaz?

-Igen-mondta Castiel, büszkén .-És nem vagyok hajlandó itt hagyni veled egyedül!-mondta határozottan és rám nézett.

-Castiel, nyugodtan hagyj itt, ha valami gond lesz, úgyis meg tudom magamat védeni...-mondtam.

-Na jó....-és azzal el ment.

-Mit akarsz ?-kérdeztem, kicsit ingerülten.

-ó, én csak annyit .....-és odahajolt hozzám.

-hogy engem szeress...-mosolyodott el.

-De én nem szeretlek!-mondtam szinte kiabálva.

-Nem baj, legalább tudom kit kell eltávolítani.

És azzal Castiel felé nézett, aki dühösen közeledett.

- le a barátnőmről!-mondta, nagyon ingerülten.

-Mert ha nem?.......

De még mielőtt megcsókolhatott volna, kiáltottam és eltoltam magamtól.

-Állj le! Én nem vagyok egy játékszer!....

És ránéztem Castielre, aki szinte felrobbanva a méregtől Zain felé megy.

-Castiel hagyd!-kiáltottam felé és azzal a mozdulattal megragadtam hátulról.

-Állj! Elég volt!-mondtam, és aggódva néztem Castiel szürke szempárjába.

A két fiú lecsillapodott, Zain elment, Castiel és én haza mentünk. Otthon aztán beszélgettünk.

-Nem fogja olyan könnyedén feladni!-mondta rámpillantva.

-Tudom.-mondtam, aggódva és rá néztem.-Én haza megyek, majd holnap találkozunk.

-Elkísérjelek?-kérdezte.

-Nem kell szeretném szellőztetni a fejemet.

-Hát, ahogy szeretnéd...-mondta Castiel.

 Elköszöntünk egy puszival, és én indultam is.

Út közben azon gondolkodtam, hogy vajon mit akarhat Zain. Már pont annál a résznél tartottam, hogy mi van ha közénk áll Castiellel,és hogy én ezt nem fogom hagyni, mikor hirtelen elkapott valaki hátulról, és nyomott az arcomra egy puszit.

-Zain szállj már le rólam!-kiáltottam rá.

-Nem!-mondta határozottan és utána megcsókolt. A hátam mögött megpillantottam Castielt és akkor abban a pillanatban nem tudtam mit tegyek.

-Nem tudod felfogni, hogy utállak nem akarlak hagyj békén te nyomi, SZÁLLJ LE RÓLAM!!!-kiabáltam bele az arcába. Ránéztem megint Castielre aki már nem állt ott, valószínűleg már akkor elment mikor látta, hogy...

Elkezdtem volna futni, ha Zain nem fog meg.

-Hagyj békén, távozz az életemből!-kiabáltam és ellöktem magamtól.

Futottam, futottam, amíg a lábam bírta. Aztán a parkba érve leültem és visszaemlékezve a történtekre sírtam.

-Castiel most biztos azt hiszi, hogy....hogy..én akartam ezt.... és hogy ......nee...

Eközben Castiel, haza felé tartott azon gondolkozva miért történt ez.

-Ez nem logikus nem értem, először eltolja magától, másodszor meg csókolózik vele. Nem értem.

                                6.rész

                       Teli meglepetéssel

Miután kész voltunk, Castiel elkezdte felvenni a cipőjét.

-Máris mész? -kérdeztem csalódottan.

-Nem. Csak gondoltam elmegyünk egy helyre ahol még nem jártál. -mondta nagy vigyorral.

-És miért nem mondtad?

-Hát gondoltam meglepi ;) -kacsintott rám.

Erre már nem válaszoltam csak bólintottam egyet.

-Na gyere!-azzal megfogta a kezemet és úgy mentünk, először a parkon át, aztán egy nagyon nagy erdőbe tértünk be és egész úton azon gondolkoztam mit jelent az amit mondott: “téged”.

-Megjöttünk! -mondta vidáman.

-Azta...-ennyi jött ki a számon mert egyszerűen imádom a lovakat és a nagy tágas virágos réteket..

Aztán az arcomat látva Castiel lerántott a fűre és csak feküdtünk a füvön a felhőket nézve.

-Te szereted a lovakat nem? -kérdezte kíváncsian.

-De kiskoromban sokat lovagoltam. -válaszoltam mitsem sejtve.

-Az jó én gördeszkáztam....-mondta mosolyogva.

-Azt is szerettem csinálni..

-Gördeszkáztál? -kérdezte meglepődve.

-Igen olyan 13 évesen, és folyton rock koncertre jártam...-mondtam pirulva.

-Király!-és ekkor felállt megfogta a kezem és elindultunk. Mentünk az erdőben még pár kört és aztán haza mentünk, végig az volt a téma hogy milyen koncert és milyen trükkök. Végül a házunk elé értünk és megcsókolt.

-Mi lenne ha ma te aludnál nálam ? -kérdezte kíváncsian.

-De holnap suli...

-Igen de az én házamból hamarabb eljutunk mint a tiédből...-mondta rám nézve.

-Na jó, de előbb írok egy SMS-t anyának hogy nem leszek otthon mert ma jön haza...-mondtam.

-Rendben.-mondta fél mosollyal.

Elővettem a telómat és már írtam is de... nem vettem észre hogy a hátam mögé keveredett és sunyin nézte mit írok..idáig nem is lett volna baj de aztán..

Amikor a keze végig simította az oldalamat egy nagy bizsergés futott át rajtam. Majd mikor eltettem a telómat és meg fordultam:

És aztán elindultunk.....

                                5.rész

                         Váratlan fordulat

Mielött beléptünk a házba nagyot sóhajtottam mert nem tudtam mi  fog következni...nem tudtam, hogy mit fog csinálni. Levettük a cipőnket és leültünk a nappaliban lévő kanapéra, és elkezdett mesélni, hogy miért szeretne itt aludni.

-Szóval,miért is alszol itt? -kérdeztem, mert tényleg nem tudtam miért van most itt.

-Hát tudod az van, hogy anyám elment valahova, apám meg ki tudja merre és ezért nem akartam otthon egyedül unatkozni. -mondta mosollyal az arcán.

-Értem...-elmosolyodtam én is és elkezdtem gondolkozni ez vajon mit is jelenthet..

Csak ültünk a kanapén és olykor egymásra néztünk míg  Castiel fel nem  állt.

-Akkor megmutatod a ház többi részét is? -kérdezte kíváncsian.

-Ja persze.-mondtam határozottan.

-Erre. -mutattam a konyha felé.

Körbe vezettem a házban és utoljára a szobámat mutattam meg. Amikor beértem a szobámba akkor gyorsan lehuppant az ágyamra és ezt mondta:

-Gondolom itt te fogsz aludni. -mosolygott.

-De én hol fogok aludni hercegnőm ?-kérdezte nagy mosollyal a fején.

-Hát én úgy gondoltam, hogy van egy matracunk és azon. -mondtam magabiztosan.

-Hm..oké..

Hát ez könnyen ment azt hittem nehéz lesz meggyőzni.

-Egy valamit szeretnék kérni. -kezdtem bele -Hogy ameddig fürdök kint várnál a nappaliban.

-Hát ezt talán nehezen tudom betartani de azért megpróbálom.-kacsintott rám.

-Köszönöm.-mondtam.

Visszamentünk a nappaliba és megnéztünk egy filmet. A változás kedvéért egy horror mellet maradtunk de a film közepén annyira megijedtem, hogy véletlenül belebújtam Castiel ölébe. Amint észbe kaptam azonnal elhúzódtam de nem tudom biztosan mennyi ideig voltam Castiel ölébe bújva de azt tudom, hogy elég ideig ahhoz hogy Castiel vissza húzzon és azt mondja:

-Maradj. -és egy határozott mozdulattal visszahúzott.

És így néztük a filmet..Amikor vége lett a filmnek, kimentünk a szobából és felmentünk a szobámba. Illetve én, mert Castiel elment fürdeni. Addig én megágyaztam Castielnek. Mikor végzett, elmentem fürdeni de csakis azután miután lent volt Castiel. Mikor végeztem Castiel az ágyamon ült.

-Kész vagy? -kérdezte

-Igen.- mondtam elpirulva.

-Akkor jó. Szerintem feküdjünk le aludni holnap még maradok ha lehet, Holnap úgyis  hétvége...

-Oké -mondtam.

Lefeküdtünk aludni. De Castiel úgy gondolta, este sokat mocorogtam és odajött hozzám.

-Mit csinálsz? -kérdeztem.

-Nagyon mocorogsz idejövök hátha úgy könnyebb aludni.

Erre már nem válaszoltam, csak hagytam hogy jöjjön mellém.

Reggel:

Mikor felébredtem így voltunk, de nem zavart. Kicsit utánam ő is felébredt.

-Jó reggelt ! -mondta.

-Neked is ! -mondtam pirulva.

Felültünk és ezt mondta:

-Adhatok egy puszit? -kérdezte.

-.....? -nem tudtam megszólalni.

És akkor megcsókolt....

-El szeretnék neked mondani valamit...-kezdett bele.-Tudod én....nagyon kedvellek....és. .. szóval....azt hiszem...  beléd szerettem... Szeretlek.  -és ahogy mondta egyre közelebb hajolt, az utolsó  szót már csak suttogta bele a fülembe. a világ legszebb szavát.

Én erre úgy meglepödtem, hogy akkor azt se tudtam hol vagyok.

-Szeretném tudni te mit érzel !-nézett egyenesen a szemembe.

-Hát én tudod....Castiel....-Kész lefagytam.

-Ha te is szeretsz hagyd hogy megcsókoljalak.-mondta és elkezdett közeledni....és csak közeledett és közeledett én meg hagytam neki...
                

Miután felültünk csak néztük egymást míg  magamhoz nem tértem.

-Castiel...komolyan gondolod?.-kérdeztem bizonytalanul.

-Igen. -mondta határozottan.

-És kíváncsi vagy a válaszomra?-kérdeztem egy nagy levegőt véve.

-Nagyon!

-Igen....én is szeretlek...-mondtam.

Láttam ahogy Castiel arca megkönnyebbül.Aztán megölelt.

Miközben ölelt ezt súgta:

-Három hét és szülinapom van....-mondta Castiel.

-És? Mit kérsz?...-kérdeztem bizonytalanul.

-Téged! -súgta a fülembe.

Erre nem tudtam reagálni, csak öleltem és azon gondolkoztam ezt hogyan is értsem ....

Ez most nem a folytatás, hanem egy olyan rész amiben a múltba fog Lyn vissza emlékezni, hogy minden értelmét nyerjen..

                                 4.rész

                          Visszaemlékezés a múltba

Lyn 12 évesen az iskolában...

Lyn ilyen volt kiskorában amikor még általánosba járt. Imádot tanulni is, de főleg egy fiú miatt szeretett bejárni, aki a legjobb barátja volt..A fiú neve Castiel volt. Imádták egymást, de amikor kiderült, hogy Lyn három hét múlva elmegy az iskolából akkor minden percet eggyütt akartak tölteni. Sokszor mentek el egymáshoz. Amikor lehetett találkoztak..De aztán eljött a búcsú ideje, és Lyn elöszőr egy öleléssel búcsúzott, aztán meg egy csókkal...

Aztán csak nézték egymást ahogy el megy a vonat....

Végül Lyn mosolygott és nézte ahogy a barátja távolodik...

Castiel gondolatai:

-Még látjuk egymást és akkor...

Remélem tetszett ebben a kis storyban rá kellet jönnötök, hogy már ismerték egymást a szereplők és volt közös múltjuk. Jó olvasást, a következő rész nemsokára érkezik...

 Igen megérkezett a 3.rész !!! Jó olvasást!

                                   3.rész

                  Szerelem váratlan bökkenővel

A következő napot már alig vártam, lelkesen keltem ki az ágyból mert tudtam hogy lent vár rám Castiel és együtt megyünk suliba. Siettem az öltözéssel viszont olyan fáradt voltam, ami lehet hogy  meg is  látszott, mert mikor leértem Castiel köszönés helyett ezzel kezdte:

-Valami baj van?-kérdezte aggódva.

-Ja nem csak nagyon fáradt vagyok..-mondtam közben egy ásítást elnyomva.

-Akkor jó...-mondta Castiel és mentünk kézenfogva.

Elkísért egészen a termemig és onnan már bementünk, és odaálltunk a tanár mellé, mert a tanár nem engedte a továbbiakban hogy egymás mellet üljünk....hm...vajon miért?...:) aztán leültünk egymás mellé de nem közvetlen egymás mellé:D és hát, nagyon fáradt voltam...uhm..

Castiel gondolatai:

-Heh de aranyos miközben alszik... Fel kéne ébreszteni...hm..

Annyira meg ijedtem hogy le estünk, izé... Egymásra....

-Hm gyerekek csak nem zavarok?-kérdezte egy kicsit mérgesen a tanár úr.

Gyorsan leugrottam Castielről .

-Ja, nem tanár úr..-mondtam nagyon zavarodottan..

És erre az egész osztály felnevetett, mi meg Castiellel össze mosolyogtunk. Következő szünetben együtt sétáltunk.

-Te figyelj el kéne mennem a könyv tárba....- hebegtem.

-Hát oda nem engedhetlek el egyedül, még a végén ott töltöd az éjszakát hehehe....-mondta szinte nevetve.

Erre kénytelen voltam nevetni .

-Iskola után meg várlak az udvaron..-mondta Castiel.

-Okés-mondtam kicsit örülve.

Mikor vége volt az órákna, még mielött kimentem volna az udvarra, találkoztam a barátnőmmel akit még nem ismertek.A neve Lilla és már nagyon kicsiként ismertük egymást csak eddig nem szerepelt a történetben.

-Szia Lilla-köszöntem.

-Szia! Mizu köztetek?-kérdezte érdeklődve Lilla.

-Ja semmi megvagyunk..-mondtam kicsit zavarba jőve.

-Értem...-mondta még mindíg kiváncsian.

-Tényleg semmi! De inkább mesélj te: kivel jöttél össze? -kérdeztem felcsillanó szemmel.

-Óó....hát...Zainnal..-mondta nagyon zavarba jőve.

Én nekem meg leesett Zainnel már egyszer jártam de akkor még kicsik voltunk...

-Á  értem.-mondtam röviden és tömören.

-Nem is haragszol?-kérdezte félve.

-Dehogy miért haragudnék?!- kérdeztem kíváncsian.

-Hát mert jártatok...-mondta félve.

-Dehát már van új barátom és kicsik voltunk még nem volt érdekes...-mondtam biztatóan.

-Ja akkor jó.-mondta és láttam hogy elmosolyodik.

Amikor sétáltunk egyszer csak egy kéz elkapott a semmiből.

-Bocsi Lilla de most elrabolom ! -kiáltotta egy hang.

És berántott megint ugyanarra a helyre ahol eloszőr beszéltem Castielel, csak most tudtam hol vagyok... a szertárban (?) voltunk és csak annyit hallottam hogy kulcsra elfordul és a villany felkapcsolódik...

-Szió  ! Már nagyon vártam ezt a pillanatot !-mondta Castiel és elkezdett a falhoz nyomni.

Ebben a  helyzetben csak ennyit tudtam mondani:

-Castiel ez az iskolában nem helyes...-mondtam félénken, bár tudtam én is szeretném.

-Nemérdekel az iskola...-mondta és már a falhoz nyomott.

-Tudom ...Sajnos...-mondtam és láttam Castiel szemében most elöszőr azt a vágyat azt a csillogást...

És akkor éreztem hogy örökre vele akarok lenni...

Mikor abba hagyta még egy darabig öleltük egymást..

-De mostmár menni kéne a könyvtárba nem?...-kérdeztem.

-De...-mondta és elengedett.

Én meg indultam az ajtó felé...de...

-Mostmár mehetünk! -mondta és kinyitotta büszkén az ajtót.

Beértünk a könyvtárba és megkerestük a könyvet ami kellet a tanuláshoz csak, hogy mégis vagyok olyan béna hogy nem vagyok elég magas ugye....

Úgyhogy levette helyettem... Kivettük a könyvet és indultunk haza pontosabban hozzám...

-Lyn.-mondta bizonytalanul. (már a kapuban álltunk, út közben nem történt semmi...)

-Igen?-kérdeztem.

-Aludhatnék nálatok?-kérdezte kiváncsian.

-hát az anyukámtól függ ...-mondtam és beengettem a házba.

folytatjuk....

                                 2.fejezet

                  Egy új barát, vagy több?

Következő nap amikor felkeltem valami nagyon jó érzés volt bennem ... Nem tudtam mi az de hagytam nem foglalkoztam vele...Főleg hogy egy idő után el  is múlt... Aztán mentem suliba..de pehechemre lekéstem a buszt és ezért sétálhattam. :C Jól indul a nap! :P Egész nap ezen járt az agyam: Vajon miért kért bocsánatot? Aztán beértem az iskolába és a kapuban állt Castiel. Amikor elsétáltam mellette megszólított

-Szió karate csajszi, mi van veled? -kérdezte Castiel mellettem sétálva, kihívóan csillogó szemekkel.

-Szia zaklató, és veled mi van? -mondtam én is kacéran.

-Ne szórakozz velem! Mert kedvem támad csinálni valamit !-mondta felcsillanó szemekkel,  amitől bevallom kicsit meg ijedtem!

-Ó, igen, ugyan mit? -mondtam kíváncsiságomat nem titkolva,.

-Mi van, ki szeretned próbálni? -mondta olyan hangon amit nem lehet le írni.

-Attól függ mi az !-mondtam kihívóan, kíváncsian.

-Hm...majd meglátjuk..-felete és...  becsöngettek. 

És indultunk órára, de nem váltunk el mert egy órára mentünk mindenki csak minket nézett sőt még valakitől azt is hallottam hogy “vajon ezek járnak?”... Ezen gondolkoztam egész végig órán és az után is...végül ki csengettek.Csak ketten maradtunk bent a teremben Castiel és én. A szemem sarkából láttam hogy közeledik és megáll mellettem.

-Találkozzunk iskola után az udvaron, és mondok valamit !-mondta suttogva. 

-Rendben.-mondtam erre vidáman. 

És  kiment az osztályból...Én meg izgatottan vártam a délutánt..

(délután iskola után az udvaron..)

Alig bírtam kivárni a délutánt olyan lassan ment az idő hogy azt hittem örökké ott fogok ülni az órákon, de végül vége lett az utolsó órának is, és már szaladtam is az udvarra... Ott várt rám Castiel a csillogó szemeivel...

-Szió!-köszönt rám.

-Szia -köszöntem vissza,-mit szerettél volna mondani?-kérdeztem kíváncsian.

-Ja, azt majd a parkban, gondoltam hogy ott mondom el.-mondta.

És eszembe jutott hogy akkor Castiel egy randira hívott?

-Ja, okés akkor menjünk! -mondtam izgatottan és már indultunk is! Amikor éreztem hogy a kezünk szépen lassan össze ér...
      

És akkor hirtelen egy nagyon nagy forróság futott át rajtam és éreztem hogy ugyanazt érzem mint reggel... csak erősebben és sokkal jobb, de míg ezen gondolkoztam már teljesen össze volt kulcsolódva a kezünk...

És így mentünk végig a parkban....aztán oda érve megállt és rám nézett.

Csak nézett és nézett mígnem...

-Azt hittem hogy...-mondtam meg lepődve.

-Hogy meg csókollak?-kérdezte kíváncsi szemekkel.

-Igen...-mondtam kicsit csalódottan mert igen, igenis szerettem volna hogy megtegye...

-És szeretnéd?-kérdezte felcsillanó szemekkel.

-Erre hagy ne válaszoljak

És ekkor...

-Gyere elmondom amit akartam ....-mondta biztatva.

és akkor egyszer csak megcsókolt...

Éreztem ahogy végig fut egy bizsergés a testemen...

-Lenne kedved randizni velem?-kérdezte reménykedve.

-Hááát esetleg...talán...-válaszoltam incselkedve de  teljes boldogsággal a szívemben.

-Akkor ezt  igennek veszem.-mondta.Szinte érezni lehetett az örömöt a hangjában...

-Na, akkor gyere menjünk haza ....-mondta ő.

És kézen fogva egymás mellet elindultunk..

Sziasztok! Én egy történetet vezetek és szeretném ha sokan követnétek!

szeretettel: Lyn\D.B